A pénzcsináló

Humániát is elérték a divatos befektetési formák, egy idő után a sláger a FOREX piac lett. Ez egy érdekes játék, ahol nagyon magas kockázat mellett nagyon sokat lehet keresni (vagy bukni).

A FOREX Humánia nyelvén bankközi devizapiacot jelent. Vagyis az egyes devizák egymáshoz való viszonyának alakulására kell kereskedni. Olyan ez, mint minden más tőzsdei ügylet. Ha eltaláljuk, hogy melyik fizetőeszköz árfolyama emelkedik egy másik rovására, akkor nyerünk, ha nem találjuk el, akkor vesztünk.

Teddy mindig jó volt a matematikában, ezért úgy gondolta, hogy akik veszítenek, azokkal valami baj van, mert mindegy, hogy a kiválasztott devizapárban az árfolyamok hogy változnak. Tetszés szerint, gondolkodás nélkül lehet kereskedni. Úgy kell a zárási szinteket beállítani, hogy nyereség esetén kétszer akkorát mozduljon az árfolyam, mint veszteség esetén. Vagyis, ha úgy kereskedünk, hogy nyereséges döntés esetén mindig száz dollárt nyerjünk, de ha rosszul döntünk, csak ötven dollárt veszítsünk, akkor minden rendben van. A nagy számok törvénye szerint a döntések fele jó, fele rossz. Vagyis kétszer annyit nyerünk, mint amit veszítünk. Csak azzal nem számolt, hogy ha ilyen egyszerű lenne a kereskedés, mindenki nyerne. Mert az árfolyamok fel-le ugrálnak, és mielőtt elérnék a kívánt nyereséget, az ellenkező irányban a beállított veszteségszinten lezárnak.

Teddy hamar belátta, hogy rossz volt a gondolatmenete, új stratégiát kell kitalálni. Három hónapig figyelte a különböző devizapárok mozgását, és visszamenőleg két évre végignézte a korábbi árfolyamváltozásokat.

Teddynek voltak saját ügyfelei, még korábbi cégében, akik befektetési alapokba tették a pénzüket. Közülük ketten - Lajos és Guszti - hosszú távon megmaradtak, a többiek az idők folyamán lemorzsolódtak.

Amíg az új stratégián dolgozott, két megmaradt ügyfele pénzével nem kereskedett a devizatőzsdén, azokat egy vállalkozónak kölcsönadta, a folyamatban lévő munkái finanszírozásához. Az üzletemberrel már hosszú évek óta voltak közös munkáik, és jó kapcsolatban álltak, megbíztak egymásban.

Lajossal leült megbeszélni a befektetett pénz jövőbeni sorsát.

• A befektetéshez kötött életbiztosítás ideje lejárt, dolgozom egy másfajta üzleti lehetőségen. Ha túljutottam az előkészületeken, javaslom majd, hogy a pénzt tedd át oda.
• Már gondoltam rá, hogy megszüntetem a szerződést, mert az elmúlt évben egyhelyben topogtunk. Addig hagyjam ott a pénzt, vagy tudsz valami átmeneti megoldást?
• Én egy vállalkozónak szoktam kölcsönadni alkalmanként néhány milliót, megkérdezhetem, hogy kell e neki most pénz.
• Mennyi kamatot ad rá?
• Most nekem évente tizenöt százalékot.
• Az nekem is jó lesz, de minimum egy évre adom oda a pénzt. Neked adok kölcsön, a vállalkozóval intézd a dolgokat belátásod szerint.

Gusztival is megegyezett hasonló feltételek mellett, és két ügyfele átadott Teddymek hatmillió, illetve ötmillió fabadkát. A vállalkozó Imre örült a pénznek, éppen finanszírozási gondjai voltak, ez az összeg most elegendő volt a munka folytatásához. Négy hónap múlva Imre benyújtott egy nagyobb összegű számlát a beruházójának, és visszafizette a kölcsönt. Teddynek is volt pénze a vállalkozónál, így visszakapta az összesen 16 millió fabadka tőkét, és kapott rá egymillió kamatot. A teljes összeget betette a saját bankszámlájára, mert tudta, hogy Imre hamarosan újabb segítséget kér a következő munkájára. Csak két hónapig kellett várni, és újabb kölcsönt adott Imrének, most tízmillió fabadkát. Megállapodtak, hogy a kamat ezen túl évente húsz százalék, és Imre ezt szó nélkül tudomásul vette. Teddy azért emelte meg a kamatszintet, mert a nála parkoló pénzre is kellett fizetni a kamatokat.

Imre egyre nagyobb munkákat vállalt, ezért egyre több kölcsönre volt szüksége a finanszírozáshoz. A pénzhiány azért jelentkezett nála, mert nagy lábon élt, nem voltak jelentős tartalékai. Ugyanakkor az elvállalt munkákat anyagilag meg kellett finanszírozni, anyagot vásárolni, a dolgozóit fizetni. Minden munkájánál volt néhány millió fabadka tőkehiánya, ha egyszerre több munkát végzett, összesen a hiány felmehetett húsz millióra is. Teddyvel való kapcsolata biztosította folyamatosan a szükséges pénzt a munkáihoz éveken keresztül. A munkái hasznából a szükséges kamatot könnyen kigazdálkodta, de ami pénzt kivett tiszta nyereségként, azt el is költötte.

Miután Teddy úgy gondolta, hogy megtalálta a helyes stratégiát, saját pénzével elkezdte a kereskedést a FOREX-en. Felajánlotta a lehetőséget két ügyfelének is, de ők elégedettek voltak a vállalkozó által biztosított előre megbeszélt kamattal, később sem nyitottak FOREX számlát, de kapták a kamatokat éveken keresztül.

Guszti minden évben a fordulónapon megkapta a tizenöt százalékát, és ezzel teljesen elégedett volt.

Lajos az évek során egyre mohóbb lett, betett újabb ötmillió fabatkát az ügyletbe, de már húsz százalék kamatot kért. Később még három millióval emelte a tőkéjét, de ekkor már huszonöt százalék volt az éves kamat a pénzére.

Imre a lehetőségeit kihasználva egyre nagyobb és több feladatot elvállalt, folyamatosan nyolcvanmillió fabadka értékű munkán dolgozott, éves termelése már meghaladta a kétszáz millió fabadkát. A nagy mennyiségű és folyamatos munkaleterheltsége miatt Teddynek már harminc millió fabatkával tartozott. A finanszírozási gondjai miatt a nála lévő pénzt már nem adta vissza, mert ha egy munkáját kifizették, azonnal be kellett invesztálni a következőbe. De minden alkalommal, ha számláját kiegyenlítették, elszámolták az aktuális kamatot, ami ekkor már a teljes összegre vetítve évente harminc százalék volt. Imre éves bruttó nyeresége ekkor negyven millió volt, ebből kifizette a kilenc millió kamatot, a többit elköltötte. Vett egy tanyát, mert közben elvállt, és a ház a feleségénél maradt. Lovakat tartott, és fiatal barátnője is szerette a pénzt költeni.

A FOREX kereskedés ebben az időszakban az új stratégiával jól működött, havonta 5-8 % hasznot hozott, ez sokszorosa volt a humániai kereskedelmi banki jutaléknak.

Teddy eleinte csak kis összegű számlát nyitott, meg akarta ismerni alaposan a kereskedés lehetőségeit. Amikor megkapta Imrétől az aktuális kamatot, befektette FOREX számlájára, és abból minden év márciusában kifizette Lajosnak, Gusztinak meg augusztusban az éves kamatjukat. Megnyerte a kamatkülönbözeteket, az Imrénél lévő saját pénze is hozta a harminc százalékot, és közben a kamatok a számláján is termelték a pénzt a kifizetésig.

A baj akkor kezdődött, amikor Teddy eladta a házát a fővárosban, és egy közeli kisvárosban bérelt házat, amit felújított. A tulajdonossal megállapodtak abban, hogy a felújítás költségét letudják a bérleti díjakban.

Amíg a felújítás tartott, minden reggel ránézett a FOREX számlájára, új pozíciókat nyitott, lezárt régebbieket, és utána délutánig a felújítást ellenőrizte. Aztán hazament, és ismét leült a számítógépe elé.

Egyik nap olyan drasztikus változás történt a piacon, amit délután már nem lehetett jóvátenni. Ha az események idején a gép előtt van, be lehetett volna avatkozni, talán szerény veszteséggel, de most elkésett. Őrült módon elkezdett kapkodni, hogy mentse a menthetőt, de csak egyre rosszabb döntéseket hozott. Aznap negyven millió fabadkát vesztett. Ekkor döntött úgy, hogy automatizálja a kereskedést, mert képtelenség állandóan a számítógép előtt ülni.

Másfél éven keresztül dolgozott harmadmagával azon, hogy működőképes robotot alkosson, azután feladta a kísérletezést.

Visszament az alapokhoz, és újabb hónapokat töltött azzal, hogy olyan kereskedési stratégiát dolgozzon ki, amely nem igényli a számlával való állandó kapcsolatot.

Közben a tartalékaiból jelentős összeget felhasználva üzletrészt szerzett egy FOREX bróker cégben. Ezek a cégek mind nyereségesek voltak, és úgy gondolta, visszaveszi a piactól, amit elveszített.

Ebben az időszakban két régi ügyfelén kívül, még két rokon, és egy új barát bízott rá pénzt. Mivel a kereskedések nem mentek jól, ezeket az összegeket Teddy befektette Imre vállalkozásába.

A Humániai politika ismét változott. Hosszú idő után visszatért a hatalomba a királycsináló párt.

A kormányzópárt mindent megszállt, a vállalkozókra is új világ köszöntött be. Imre már nem tudott direktben munkát nyerni, kénytelen volt a mindent elnyerő királyhű nagyvállalkozás alvállalkozójaként dolgozni. A fővállalkozó szabta meg a feltételeket, eszi, nem eszi, nem kap mást. A nagyvállalkozó jelentősen olcsóbban adta tovább a munkát, mint ahogy azt Imre korábban vállalta. De ez a kisebb baj volt, nem annyit vállalt, amennyit el tudott végezni, hanem amennyit ráerőltettek. Egészen pontosan a korábbi teljesítőképességének az ötszörösét. Több munkavállalót kellett felvenni, nagyobb technikai háttért kellett biztosítani, de a legnagyobb baj az volt, hogy sokkal több anyagi forrás kellett hozzá. Imrénél ez volt a leggyengébb láncszem. Teddytől több részletben 71 millió fabadkát kapott, de tartozott másoknak is, és az összes kölcsön nem volt elegendő a munka finanszírozására. Ennek eredményeként jelentős határidőcsúszások, hibás teljesítések következtek be, és ezek eredményeként a kifizetéseket állandóan nagy összegű kötbér terhelte. Ami az egyes rész-számlák kiegyenlítése után maradt, azt be kellett fektetni a folyamatban lévő munkákba, Teddy felé a tartozását nem tudta rendezni. Imre közben mindenét eladta, hogy a munkát finanszírozni tudja, a fiához költözött. Már nem voltak lovai, elmentek az ingatlanok, a drága autók, nem maradt neki semmi, csak a tragikusnak látszó jövő.

Teddy eleinte türelmesen várt, később már követelőzött, végül egy behajtó céghez fordult, végső kétségbeesésében. Neki is elfogytak a tartalékai, korábban a házát eladta, és akkor pénzének nagyobb részét a bróker cégbe fektette, de számolt vele, hogy abból legkorábban egy év múlva lesz haszon. Amivel nem számolt, hogy Imre fizetésképtelen lesz.

A behajtó cég vezetőjével Teddy megbeszélte a tennivalókat, és nehezen, de megegyeztek.

• Fürjes úr, mi úgy vállaljuk a munkát, hogy az összeg tíz százalékát előre ki kellett fizetni, ez fedezi a költségeinket, és további húsz százalékot sikeres behajtás esetén a befojt összegből levonjuk.
• Sajnos nincs kézpénzem, vállalok nagyobb jutalékot utólag fizetve.
• Akkor nem tudjuk vállalni, a költségeinket előre ki kell fizetni.
• Van egy számlám, amelyen hét millió fabatkának megfelelő dollár van. Ezt fedezetként átadom, ha sikeres a behajtás visszaadják a számlát, a befolyt összegből pedig levonják a 30 százalékot. Ha nem sikerül a behajtás, a számla végleg az önöké marad.
• Mennyi a behajtandó követelés?
• Hetvenegy millió a tőkekövetelés, akkor egyelőre csak ezt hajtsák be. Ha sikerül az akció a kamatokat majd később rendezzük.
• Rendben, így megállapodhatunk.

Végül született egy háromoldalú megállapodás a behajtó, a fővállalkozó, és Imre között, hogy a végelszámoláskor esedékes kifizetésből 71 milliót a fővállalkozó közvetlenül a behajtónak fizet ki. A kamatként esedékes további 21 millióról ebben a megállapodásban nem esett szó. Teddy úgy volt vele, ha ezt az összeget megkapja, kifizetheti saját befektetőit, valamennyi még marad is. A kamatról majd később még vitatkozhatnak.

A szerződést a behajtóval Teddy januárban kötötte, a háromoldalú megállapodás három héttel később született. Imre és a fővállalkozó között a végelszámolás szeptember közepén volt esedékes.

Teddy közben minden ingóságát fillérekért eladta, hogy fenntartsa magukat, és hogy betömködhesse a lukakat.

Ekkor a befektetők részéről már olyan nyomás nehezedett Teddyre, hogy feleségével március közepén elutazott Ausztráliába. Az utolsó maradék kis pénzükön vette meg a repülőjegyeket. Tulajdonképpen elmenekült a problémák elől azzal az elhatározással, hogy csak a végelszámolás után jön haza, amikor a pénzéhez hozzájut. Kint munkát vállalt, egy korábbi üzleti kapcsolata segítségével. Annyit keresett, hogy normális körülmények között eltartotta magukat, de megtakarításra már nem volt lehetőség.

Még a kiutazása előtt minden üzleti jellegű iratot összeszedett, és letétbe helyezte annál az ügyvédnél, aki a bróker cégbe való belépésekor az üzletrész szerzésével kapcsolatos ügyeit intézte.

Kintről az ügyvéddel és a behajtó céggel elektronikus úton tartotta a kapcsolatot. Folyamatosan nyugtatgatták, és bíztatták, hogy várja ki a fél évet, szeptemberben megkapja a pénzét, és a következő évben már a bróker cégből is lesz bevétele.

Próbálta Imrét is elérni, de ez nem sikerült. Azt gondolta, hogy korábbi barátja megharagudott, mert behajtást kezdeményezett ellene.

Eltelt a fél év, hazajöttek Humániába, de a helyzet katasztrofális volt. Megtörtént a végelszámolás, melynek eredményeként még Imre tartozott a fővállalkozónak jelentős összeggel a sok kötbér felszámolása, és a hibás teljesítések miatti levonásoknak köszönhetően.

Aztán jött a hír, hogy Imre meghalt, állítólag öngyilkos lett. Teddy kétségbeesetten kereste fel ügyvédjét, és a behajtó céget, de csak rossz híreket kapott.

A fővállalkozó a behajtó cégen keresztül közölte, hogy Imre tartozását Teddyn akarják behajtani, mert az üzlettársának tekintik.

Kibontakozott egy maffiaszerűen felépített vállalkozói cégbirodalom működési rendje. Nem számítanak az emberek, nincs tisztesség, csak pénz, amit vér és verejték árán is megszereznek, behajtanak.

Teddy megtudta, hogy Imre fia nemrég családjával külföldre költözött, mert hét éves gyermekét baleset érte, ezzel akarták a nagypapát figyelmeztetni, hogy tartozását egyenlítse ki. A fiú eladta a házát, Imre egy főváros környéki faházba költözött, ami egy unokatestvérének a tulajdona volt. Itt érte Imrét a halál, állítólag öngyilkos lett. De Teddy ezt nem hitte el, Imre nem olyan volt, aki élete utolsó pillanatában a rokonának felgyújtja a házát. Egyáltalán, senkinek a házát.

Az is kiderült, hogy a nagy vállalatbirodalom még májusban a behajtó céget is felvásárolta. Teddy belátta, hogy a saját tulajdonosuktól nem fogják követeléseit behajtani. Pedig még kiutazása előtt látta a háromoldalú megállapodásban, hogy a cég Imrének 97 millióval tartozik, ha minden munkát rendben befejez. De az elszámoláskor a kötelezettség megfordult, most 114 milliót követeltek Teddytől, mint állítólagos üzlettárstól. Imrével soha semmilyen dokumentált tulajdonosi kapcsolata nem volt, csak üzleteltek. Ez az utóbbi években már kizárólag arra szorítkozott, hogy Teddy rendszeresen kölcsönadott Imrének.

Teddy megbízta az ügyvédjét, hogy indítson hivatalos bírósági eljárást a fővállalkozó ellen. Két nap múlva a behajtó cég egyik vezetője találkozásra hívta Teddyt, amire egy kávézóban került sor.

• Fürjes úr, azt javaslom, hogy ne adja be a bíróságra a keresetet, és rendezze Imre megmaradt tartozását, a saját érdekében.
• Ugye nem akar fenyegetni.
• Távol áll tőlem, de gondolja meg mi történt a barátja unokájával. Nem véletlenül költözött külföldre a család.
• Akkor megerősíti, hogy nem baleset volt?
• Én csak azt mondom, hogy ne kockáztasson. És csak halkan jegyzem meg, hogy a barátja halálának körülményei is minimum gyanúsak. Én a maga helyében fizetnék, ne felejtse az csak pénz, nem érdemes kockáztatni.
• Azt mondja, hogy nincs lehetőségem az igazam megvédésére?
• Az igazság relatív dolog, különösen akkor, ha az Önnel szemben álló cégbirodalom ma Humánia legnagyobb maffiacsoportja.

Teddy másnap felkereste az ügyvédet, aki a hivatalos iratát őrizte, és ügyeit az utóbbi időben kezelte. Elmondta mit beszélt meg a behajtó cég munkatársával, és kikérte ügyvédje véleményét.

• Fürjes úr, én azt teszem, amit ön kér, tehetünk feljelentést, de gondolja meg, hogy vállalni tudja e, a következményeket.
• Ügyvéd úr, maga szerint megtörténhet az, amivel óvatosan megfenyegettek?
• Humániában ma minden előfordulhat, de ezt a barátja története is igazolja. Most menjen haza és gondolkodjon néhány napig, utána döntsön, mert ezt maga helyett senki nem teheti meg.
• De Ön nagyon jól tudja, hogy nincs egy fillérem sem, miből fizessem ki azt a pénzt, amivel nem én tartozom?
• Esetleg felajánlhatja az egyetlen megmaradt értékét, a bróker cégben lévő üzletrészét.
• De akkor mindenemet elvesztem, sőt annál is többet, mert az ügyfeleim felé fennálló tartozásom megmarad.
• Nem kell az üzletrészt átruházni, csak zálogba adni. Jövő évben, ha már lesz kifizetés a tulajdonosok részére, abból törleszteni lehet a magára testált kötelezettségeket. És ha megkapják a pénzüket, az üzletrész felszabadul az Ön részére.
• Végig gondoltam, nem kell hozzá néhány nap, kérem, hogy készítse el ezt a megállapodást.

Így történt, hogy Teddy az utolsó vagyonát is zálogba adta. Amikor aláírta az átadási megállapodást, tudta, hogy az üzletrészét már soha nem kapja vissza. Tudta, de nem kockáztathatta a saját életét, de főleg szerettei testi épségét.

Azzal is tisztában volt, hogy családjának tagjai a történtek után haragszanak majd rá, de ez most kevésbé volt fontos. Mindent felülírt, hogy miatta ne bántsák a gyermekeit, és unokáit. Ahogy nemrég még neki mondta a behajtós partnere, ez csak pénz. Az egészség, a testi épség ennél sokkal fontosabb.

Teddynek nem maradt semmi más, csak felesége ragaszkodása, ezért hát ebbe kapaszkodott tíz körömmel, mert ez volt az egyetlen, amire még számíthatott, élete hátralévő éveiben.